Epil�gus

Voltatok m�r valaha olyan helyzetben, amikor �gy �rzitek, senki sem �rt meg benneteket, egyed�l �lltok ezen a bolyg�n a probl�m�itokkal, amit sz�vesen megosztan�tok m�ssal, de nem tehetitek? �s mikor v�gre megtal�lt�tok azt a valakit, aki meg�rt, elfogad, s�t szeret benneteket, �gy ahogy vagytok, nem lehettek vele? Tudom, most mit gondoltok: sablonos t�rt�net, sablonos sz�veggel egy elk�nyeztetett picsa fej�b�l kipattanva. De nem. Rebecca Crowther vagyok, boszork�ny �s ez az �n t�rt�netem.

                                                     ***

- Becky, k�sz�lsz m�r?
- Igen Jenny. Mindj�rt. Csak nem tal�lom a…��hh megvan.
- Siess, mert lek�ss�k az �jf�lt. Nem leszel t�bbet tizenn�gy �ves.
- M�r itt is vagyok. Hogy n�zek ki? – k�rdeztem, ahogy trappoltam lefel� a l�pcs�n.
Ez egyike azon f�l�sleges k�rd�seknek, amiket a n�k 99%-a feltesz a k�zel�ben �l�knek. Ugyanis mindenki elv�rja, hogy azt mondj�k: nagyszer�en, vagy bomb�z�, vagy egyszer�en csak annyit mondjanak w�oo. Mikor ilyet k�rdez�nk, sosem arra vagyunk k�v�ncsiak, hogy val�j�ban, a m�sik szerint hogy n�z�nk ki, csak egy kis �nbizalom er�s�t�st k�r�nk. De ha nem igaz, amit mondanak, szart se �r�nk vele.
- �gy n�zel ki, mint egy prosti.
- Hogy mondtad??
- Nem mondtam semmit. De gondoltam. Honnan tudta, mire gondolok?
- �n sem tudom.
- Mit nem tudsz?
- Hogy honnan tudtam.
- Te j� �g. Te belel�tsz a fejembe?
- Neem. Illetve nem tudom. Fogalmam sincs mi ez az eg�sz. Csak induljunk m�r, j�?
- Ok�.
Jenny a mostohaany�m. Miut�n anyu meghalt, apu feles�g�l vette a titk�rn�j�t. Nem mondhatn�m, hogy felh�tlen a viszonyunk, de megvagyunk. Illetve, megvoltunk. Eddig.
Apu m�r kinn v�rt a kocsiban. Ahogy kil�pt�nk a h�zb�l, megcsapta az arcomat a meleg, p�r�s, esti leveg�. De volt valami m�s is a leveg�ben, mint puszta meleg. Valami k�l�nleges, valami term�szetf�l�tti. �reztem, hogy ez a sz�let�snap nem lesz olyan, mint a t�bbi. De ez csak egy meg�rz�s volt, �ltal�ban nem t�r�dtem az ilyenekkel, pedig gyakran megesett, hogy bev�ltak. Besz�lltam a kocsiba �s �t perc m�lva m�r ott is voltunk a Sz�rke V�lgyben, ahol a partymat tartott�k. M�r nagyban ment a t�nc, a zene, mire oda�rtem. Ennyit arr�l, hogy megv�rj�k az �nnepeltet. Itt volt mindenki, aki sz�m�tott, m�g az is aki nem: bar�tok, csal�d, csal�d bar�tai, bar�tok csal�djai. Egy-k�t ember m�r merev r�szeg volt, pedig m�g csak egy �r�ja tarthat a buli. Odamentem a pi�s pulthoz (b�r tudom, hogy ezt nekem m�g nem szabadna) ittam egy felest. Azt hiszem r�m f�rt a gondolatolvas�s aff�r ut�n. Egyre t�bb ember gy�lt k�r�m, hogy �dv�z�ljenek. Nem besz�ltek sokat, de m�gis �gy �reztem, mintha sz�trobbanna a fejem ennyi suttog�st�l.
- Bocsi, de most mennem kell. – valahogy musz�j volt kijutnom a t�megb�l.
Mindenf�le gondolatokat hallottam, amiket ki sem mondtak az emberek. Egy�ltal�n fogalmam nem volt mi t�rt�nik velem. Ekkor odaj�tt hozz�m Jenny:
- Elrohant�l. Valami baj van? Ezt nem hiszem el, otthagy minden vend�get, azt�n meg magyar�zkodhatok. Persze, mindig mindent �n. Pedig m�g csak nem is a l�nyom.
- Nem akarok r�la besz�lni. Most l�gy sz�ves hagyj egyed�l.
- Nem, visszaj�ssz, �s sz�pen �dv�z�lsz mindenkit. – megfogta a karomat �s elkezdett visszafel� h�zni.
- Azt mondtam hagyj egyed�l. – ahogy kir�ntottam a kezem az �v�ib�l, meggyulladt a ruh�ja.
- Mit csin�lt�l velem? – sik�totta.
- Nem tudom. Fogalmam sincs mi ez. Mi t�rt�nik velem?? – hitetlenkedve forgattam a kezeimet, mik�zben k�nnyek csorogtak az arcomon, mit sem t�r�dve a t�k�letes sminkemmel. Rohanni kezdtem. Futottam, ahogy a l�bam b�rta. Mintha csak el k�ne �rnem valamit, hogy minden �jra a r�gi lehessen. Az erd� fel� vettem az ir�nyt. Mikor m�r a s�r�j�ben voltam, lass�tottam. Koroms�t�t volt, szinte semmit sem l�ttam. Alig t�z m�terre t�lem csillogni v�ltem valamit. K�zelebb mentem. Egy kis csermely volt, nagyobb k�vekkel a sz�l�n. R��ltem az egyikre.
„Hogy lehets�ges ez?? Egyik nap m�g h�tk�znapi tin�dzser vagyok, m�sik nap pedig m�r l�tom m�sok gondolatait �s emberek ruh�j�t gy�jtom f�l?” gondolkoztam. Rem�ltem az �n gondolataimat nem l�tja senki. �ppen pr�b�ltam rendbe tenni a sminkemet, mikor l�pteket hallottam a h�tam m�g�l. Nem mertem megfordulni. Csak hallgattam, ahogy egyre k�zeledik fel�m. Mell�m l�pett �s le�lt egy k�re.
- Mit csin�l egy ilyen sz�p l�ny, kinn az erd�ben, egyed�l, az �jszaka k�zep�n? – kezdte.
- Itatja az egereket. M�s programom sincs a sz�let�snapomon, hajnali kett� el�tt p�r perccel, mint egy t�k s�t�t erd�ben kuksolni egyed�l �s s�rni. - mondtam.
- Mi t�rt�nt?
- �rezted m�r valaha �gy magad, hogy teljesen egyed�l vagy, mindenki ut�l �s legsz�vesebben meghaln�l?
- Szinte minden nap.
- Valami t�rt�nik velem, de fogalmam sincs, hogy mi az. De f�lek, ha b�rkinek is elmondom, h�ly�nek n�z �s bez�rat a gyogy�ba. – patakokban folytak a k�nnyeim.
Nem voltam soha s�r�s fajta, de most �gy �reztem, nem tudom abbahagyni. A sr�c mell�re hajtottam a fejem �s � �tkarolt.
- Meg�rtelek. �n is hasonl�n mentem kereszt�l.
�reztem, hogy teljesen megnyugszom. A sr�c hideg b�re, a m�mor�t� illata…de v�rjunk csak. Mi�rt nem hallom az � gondolatait is? A csend, hogy v�gre nem z�g a fejem, hat�rtalan nyugalommal t�lt�tt el. Ki ez a sr�c?
- Na, jobban vagy m�r? – k�rdezte.
- Igen, sokkal, k�szi. – mosolyogtam r�.
- Ja, egy�bk�nt Alexander vagyok. Alexander Northon.
- Rebecca.
A szeme j�ghideg k�k volt, m�gis olyan melegs�get �rasztott…
- Olyan m�s vagy, mint a t�bbiek… Olyan k�l�nleges.
- Azt hiszem k�l�nlegess�gb�l m�r kijutott nekem m�ra el�g.
- Pontosan mi t�rt�nt?
- Olvastam m�sok gondolataiban. De azt k�v�nom b�r ne tettem volna. Most megtudtam mi is az igazi v�lem�nye r�lam a mostohaany�mnak. Sosem voltunk t�l j�ban, de most… �s azt�n mikor �sszeveszt�nk �s vissza akart r�ncig�lni akkor felgy�jtottam a ruh�j�t.
Alexander nevetett.
- H�, ez egy�ltal�n nem vicces! – megl�ktem, de v�letlen t�l nagyra siker�lt �s beleesett a patakba. Megfogta a kezem �s mag�val r�ntott.
- Ez kurva hideg!! – sik�tottam f�l.
- Te l�kt�l bele engem…�n csak „v�letlen�l” megfogtam a kezed �s ber�ntottalak. – nevetett.
- Ezt m�g visszakapod. – lenyomtam a v�z al�, de nem tudtam lenn tartani, felj�tt �s �lbe kapott.
- Tegy���l le!! – kiab�ltam.
Kihozott a partra, de megbotlott egy k�ben, �gy mindketten a f�ben landoltunk. R�m esett, �gy el�g f�lre�rthet� poz�ci�ba ker�lt�nk. Csak n�zt�k egym�st, mire � egyszer csak v�ratlanul megcs�kolt. Szinte izzott k�r�l�tt�nk a leveg�. Ahogy ujjaink egym�sba fon�dtak, egy szisszen�ssel elkapta a kez�t.
- A��, milyen gy�r� ez? – k�rdezte.
- Ez�st. M�g a tizenkettedik sz�let�snapomra kaptam. Mi�rt? Meg�getett?
- Igen…
Fel�ltem.
- Teh�t te…v�mp�r vagy?
- Az vagyok. – �s les�t�tte a szem�t, mintha valamit sz�gyellne.
- Akkor leveszem a gy�r�t �s folytathatjuk…
- T�ged nem is zavar, hogy egy sz�rnyeteg vagyok?
- Nem. �n sem vagyok �tlagos l�ny. Igaz, nem vagyok v�mp�r, de…
- Rebecca. V�rt iszom, gyilkolok. F�lned k�ne t�lem. – n�zett r�m, majd �jra elkapta tekintet�t.
- De �n nem f�lek. – kezemmel v�gig sim�tottam az arc�t, majd magam fel� ford�tottam.
A szeme most m�g vil�gosabb, dermeszt� k�k lett. De igazat mondtam…nem f�ltem t�le. Tudtam, hogy nem fog b�ntani. Megcs�koltam. Led�nt�tt a f�re. L�ttam, ahogy el�j�nnek a fogai. M�g mindig nem f�ltem. Elj�tszottam a gondolattal, milyen lenne, ha azok a fogak a nyakamba v�s�dn�nek. Egyszer�en ak�rmire gondoltam vele kapcsolatban, nem tudtam megijedni. Nem �rtettem, hogy lehets�ges ez. Csak fek�dt�nk �s cs�kol�ztunk, n�ha a kez�nk bev�ndorolt a m�sik p�l�ja al�, de semmi t�bb. Illetve, lehet, hogy lett volna t�bb is, ha nem t�rt�nik valami.
- Basszus. – mondta Alex.
- Mi t�rt�nt? M�r nincs rajtam t�bb ez�st…
- Nem az a baj. Hajnalodik…
- …�s a napon meg�gsz, tudom. Mi�rt nem tud egy kicsit a segg�n �lni a F�ld? Minek kell forognia �s elhoznia a reggelt? – m�rgel�dtem.
Komolyan m�rges voltam. Lemondani a szexr�l a term�szet l�gy �l�n a tetves nap miatt…komolyan meg akartam �ll�tani a F�ldet, hogy sz�nj�n meg forogni. Mert b�r tudtam egy-k�t dolgot, de erre sajnos nem voltam k�pes.
- Ha rajtam m�lna, maradn�k, tudod. Kiviszlek az erd�b�l, onnan m�r hazatal�lsz, ugye?
- Igen, k�szi.
�lbe kapott �s egy szempillant�s alatt m�r kinn is �lltunk a Sz�rke V�lgyben. De t�nyleg, alig pislogtam kett�t, �s m�r ki is keveredt�nk a s�t�t erd�b�l.
- W���. Ez gyors volt. Nem akarsz hazavinni magadhoz? – k�rdeztem, mik�zben a karjaimat �sszefontam a nyaka k�r�l, de csak nehezen, mert el�g magas volt. L�bujjhegyre kellett �llnom.
- Nem tehetem. Este tal�lkozunk. – lehajolt �s megcs�kolt.
�reztem, hogy � sem akar elmenni, �n meg v�gk�pp nem akartam. Legal�bb k�t percig egyfolyt�ban faltuk egym�s ajkait.
- T�nyleg menned k�ne. F�st�l a karod.
- A francba. Szia Rebecca.
- Szia Alexander.
H�lye nap. Idi�ta, seggfej nap! Amint kik�romkodtam magam, elindultam hazafel�. M�r csak egy gondom maradt: hogy fogok apu�k el� �llni, azok ut�n, hogy felsz�v�dtam?

***

- H�la az �gnek. Rebecca, h�t te �lsz? K�sz�n�m Istenem! – ezekkel a szavakkal fogadtak, mikor bel�ptem az ajt�n. Apu rohant ki els�nek, majd ut�na kics�d�lt a f�l fam�lia. M�g Jenny is �t�lelt. Mindenki sz�vb�l �r�lt, amir�l �j k�pess�gemnek k�sz�nhet�en megbizonyosodhattam. M�g m�zli, hogy az �n gondolataimat nem l�tta senki… �gy d�nt�ttem ez titok marad, mind a k�pess�gemr�l �s mind Alexanderr�l sz�l� r�sz is. Nem akartam, hogy b�rki is el��t�letes legyen vele, m�rpedig, ha valakir�l kider�l, hogy v�mp�r, nagy es�llyel indul az el��t�letes megk�l�nb�ztet�sre. Ez persze teljesen jogtalan �s szem�t dolog, mert Alexander kedves, j�indulat� �s engem sosem b�ntana. Am�g ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, apu f�lreh�vott.
- Jenny azt mondta, kital�ltad mit gondolt. Igaz ez?
Na, ennyit a titoktart�sr�l…
- Igen. De nem �rtem, hogyan lehets�ges ez.
- Nos, �n igen. Szeretn�d megtudni, mi t�rt�nt veled?
M�r hogy a fen�be ne szerettem volna. El�g sok volt ez �gy a mai napra. Gondolatolvas�s, gy�jtogat�s gyufa n�lk�l, v�mp�rpasi… Nem egy h�tk�znapi l�ny ismertet�jegyei.
- Nem �rtana…- mondtam, majd elindultam ut�na.
Kiment�nk a kertbe, onnan le a pinc�be. Apu egy s�t�t falon tapogat�zott, majd hirtelen megny�lt a k�fal. Mintha egy teljesen �j vil�gba l�ptem volna: r�gi, poros k�nyvek, m�g porosabb polcokon, k�pek, m�g a tizennyolcadik sz�zadb�l, szobrok �s egy asztal, fi�kokkal. T�tott sz�jjal s�t�ltam v�gig az �p�letben, azt�n apu le�lt az asztalhoz. K�vettem.
- Mit keres�nk itt? M�g soha nem j�rtam itt. – mondtam.
Apu v�laszk�nt csak el�vett egy csal�dfa-szer�s�get a fi�kb�l �s el�m tolta.
- �s ez mit seg�t �nrajtam?
- Ez a csal�dunk. �sr�gi boszork�nycsal�d.
- Ha ez most valami vicc, nem ez a legalkalmasabb id�…
- Nem viccelek. Ez hal�lkomoly. A Crowtherek n�i tagjai mindig is term�szetfeletti er�k birtokl�i voltak. De �vsz�zadokkal ezel�tt irigyl�ink el�tkoztak, hogy ne sz�lessen t�bb le�nygyermek, �gy csal�dunk a feled�s hom�ly�ba mer�lt. Ez�rt is volt hat�ros a csod�val, hogy megsz�lett�l. Tudtuk, hogy elj�n ez a nap, mikor el kell mondanunk, ki is vagy val�j�ban. De azt�n �desany�d meghalt, �gy r�m h�rult a feladat. �desany�d nem volt boszork�ny, csak egy egyszer� n�, de tudott csal�dunk l�tez�s�r�l, t�rt�nelm�r�l. �gy d�nt�ttem, joga van tudni, miel�tt csatlakozik a csal�dhoz.
- Anyu hal�la is k�thet� ehhez a dologhoz?
- Nagyon is. A Vallery csal�d �lette meg, mert l�nyt sz�lt.
- Sz�val miattam halt meg? – k�nnyek sz�ktek a szemembe.
- Nem, kicsim, nem a te hib�d. De most, hogy megjelentek a k�pess�geid, tudni fogj�k hol vagy, merre j�rsz, mit csin�lsz… Ez�rt nagyon vigy�zz kivel �llsz sz�ba, kivel bar�tkozol, kinek mondasz el dolgokat! Nem tal�lkozt�l mostan�ban furcsa emberekkel?

- Nem. – mondtam. V�g�l is ez nem volt hazugs�g. Alex nem volt ember. � v�mp�r volt.
Nem tudtam, hogy jelentenek e egy�ltal�n vesz�lyt a v�mp�rok r�m n�zve, de nem mertem megk�rdezni, mert ha igen, akkor apu nagyon d�h�s lesz a ma hajnalban t�rt�ntek miatt.
Ez�rt ink�bb csendben meredtem a csal�df�ra, ismer�s neveket keresve. K�zben eszembe jutott valami.
- Apu, k�rdezhetek valamit?
- Ak�rmit.
- Milyen k�pess�gekkel rendelkeznek a boszork�nyok?
- Ez egy�n f�gg�. De az alapok �ltal�ban a term�szeti jelens�gek ural�sa, var�zsl�s, t�lvil�ggal val� kapcsolat �s �ltal�ban mindenkinek van valami k�l�nleges k�pess�ge. A te esetedben ez a gondolatolvas�s.
- Nem �r�l�k neki. Eddig sem voltunk t�l j�ban Jennyvel, de most legsz�vesebben varangyos b�k�v� v�ltoztatn�m.
- � is csak ember. Vannak hib�i, mindenkinek vannak.
- De apu, az nem hiba, hogy leprostizott, �s minden�rt engem okol, meg r�ncig�l. Persze, hogy felgy�jtom a ruh�j�t.
- Mit csin�lt�l?? – akadt ki apu.
- H��t v�letlen volt. Csak megfogta a kezem �s elkezdett r�ngatni vissza a t�megbe �s mikor megpr�b�ltam kih�zni a kezem, meggyulladt a ruh�ja. T�nyleg nem direkt csin�ltam. Sajn�lom.
- J�l van, semmi baj. Csak ne haszn�ld rossz c�lokra az er�d. �s most mutasd, mit tudsz m�g?
- H�t m�g igaz�b�l �n sem tudom. – k�rben�ztem, h�tha akad valami, amin kipr�b�lhatom.
De nem tal�ltam semmit. Azt�n gondoltam kipr�b�lok valamit, amit m�g egy r�gebbi filmben l�ttam. Er�sen koncentr�ltam egy bizonyos k�nyvre, nem telt bele f�l percbe �s m�r rep�lt is fel�m. Megfogtam.
- B�szkes�g �s bal�t�let. – mondtam, majd �tny�jtottam apunak a k�nyvet.
- H�ha. De furcsa, hogy csak ez az egy j�tt ide, mikor van m�g bel�le tizenk�t p�ld�ny.
- Akkor erre nyilv�n m�r nincs sz�ks�g. Tedd le az asztalra. – mondtam.
Miut�n apu letette, ism�t er�sen koncentr�ltam �s n�ztem, ahogy hamuv� porlad a k�nyv.
- L�tszik, hogy �vsz�zadok �ta nem volt n�i tagja a csal�dnak. Minden felgy�lemlett er� most benned foglalta el hely�t. De most menj�nk, nem szeretn�m, ha Jenny gyanakodni kezdene, �s ut�nunk j�nne.
- Neki nem mondtad el? – csod�lkoztam.
- Nem. Valahogy nem �reztem �gy, hogy megb�zhatok benne annyira, hogy elmondjam. F�leg, hogy te is itt vagy, nem lenne biztons�gos terjeszteni, nehogy egy nem megfelel� szem�ly kez�be jusson az inform�ci�. Szeretn�lek min�l tov�bb meg�vni a bajt�l, hogy lehet�leg min�l k�s�bb tal�ljanak r�d. De sz�m�ts r�, hogy egyszer felkeresnek, �s nem lesznek j� sz�nd�kaik.
- Rendben. Figyelni fogok.
Ahogy elhagytuk a helys�get, a k�fal bez�rult. Mintha tudta volna, hogy m�st nem szabad beengednie. Felszaladtam a l�pcs�n. Kinn m�r szikr�z� naps�t�s volt �s el�gg� szokatlan volt a halv�ny, �reg l�mpaf�ny� titkos �p�lethez k�pest. Hunyorogva s�t�ltam vissza a h�zba, apu ut�nam.
- Azt hiszem, �n most alszom egy kicsit. Kicsit hossz�ra sikeredett ez az �jszaka. – mondtam.
- Menj csak. Sz�p �lmokat.
Bementem a szob�mba �s magamra z�rtam az ajt�t, biztos, ami biztos alapon. Led�ltem az �gyra �s m�r aludtam is.

***

R�m�lten �ltem fel az �gyamban, arra �bredve, hogy valaki veri az ablakom. Meggy�jtottam az �gyamhoz legk�zelebb es� m�csest (term�szetesen gyufa n�lk�l) �s elindultam az ablak fel�. Elh�ztam a f�gg�nyt �s egy k�k szemp�rral tal�lkoztam.
- Alexander. Te vagy az? A fr�szt hozod r�m. – kinyitottam az ablakot, arra v�rva, hogy bej�jj�n.
- Be kell, hogy h�vj, eml�kszel?
- Ja, majd’ elfelejtettem. F�radj be.
Csak a cs�kot l�ttam m�g�tte, ahogy besuhant, majd �reztem ajkait az eny�men.
- Hol is tartottunk? – kezdte.
Hanyatt d�nt�tt az �gyamon. Elkezdte leh�zni a fels�met.
- V�rj. Mondanom kell valamit.
- Szerintem az r��r. – majd lefejtette r�lam a fels�t.
- Meggy�zt�l. – mosolyogtam r�, majd elkezdtem kigombolni az ing�t.
Mikor m�r csak egy sz�l feh�rnem�ben cs�kol�ztunk �s elkezdte kicsatolni a melltart�mat, valaki kopogott.
- Mi van?! – sz�ltam ki idegesen.
- Csak �n vagyok. – mondta apu – Bemehetek?
- Azt most ink�bb ne. – sz�ltam sokat sejtet�en.
- Van n�lad valaki?
- ���…igen. Az egyik…iz�…bar�tom.
- Nehogy megtudja, hogy boszork�ny vagy! – mivel apu tudta, hogy l�tom a gondolatait, ez�rt csak erre gondolt, nehogy meghalljon az �ll�t�lagos „bar�tom” valamit.
- J�l van. De most menj…el…l�gy sz�ves. – csak szaggatottan tudtam besz�lni, mert k�zben Alexander folytatta, amit abbahagyott. �gy t�nt nem b�rja ki, ha m�g egy napot v�rnia kell. Levette r�lam a melltart�t �s lassan haladt lefel�, forr� ny�lcs�kot h�zva v�gig a hasamon. Mikor hallottam a h�l�szoba ajtaj�nak csuk�d�s�t, elengedhettem magam. Mikor az �sszes ruhanem� leker�lt r�lam, Alex ism�t megcs�kolt. Majd leker�lt az � utols� ruhadarabja is. �s azt�n megt�rt�nt. Ez volt az els� alkalom �s csod�latos volt, pont, ahogy elk�pzeltem. Na, j�, nem pont �gy, mert �lmomban sem gondoltam volna, hogy egy v�mp�rral fogom elveszteni a sz�zess�gem, ja �s az sem jutott volna eszembe, a legrosszabb r�m�lmaimban sem, hogy esetleg boszork�ny lehetek.

                                                      ***
Alexander az �gy h�tt�ml�j�nak d�lve �lt, �n az �l�ben. Fej�t a nyakamhoz hajtotta, �s m�lyet szippantott a b�r�m illat�b�l.
- Olyan ismer�s ez az illat. – mondta.
- Honnan?
- Nem tudom, r�gr�l. – majd egy perc m�lva feleszm�lt – Te j� �g, olyan illatod van, mint a salemi boszork�nyoknak.
- Ezt pr�b�ltam elmondani, m�g azel�tt, hogy…khm.
- Csak azt ne mondd, hogy boszork�ny vagy!
- Ok�, akkor nem mondom. De att�l m�g �gy van.
- Engem ap�m meg fog �lni. Kicsin�l. Elevenen megny�z, azt�n kar�ba h�z�st k�vet�en el�get.
- De mi�rt? Mi az, ami ennyire tiltott?
- A boszork�nyokkal val� kapcsolatom. �s szerintem a te any�d sem igaz�n d�jazn�, h megtudn�, hogy v�mp�rral kef�lt�l.
- �desany�m halott. Apuval �lek meg Jennyvel, az �j feles�g�vel. �s anyu k�l�nben sem volt boszork�ny. Ap�m �g�r�l �r�kl�d�tt.
- Azt meg hogy?
- H�t m�g �vsz�zadokkal ezel�tt el�tkozt�k a csal�dunkat, hogy ne sz�lethessen le�nygyermek�k. De �n valahogy m�gis a vil�gra j�ttem, �desany�mat meg�lt�k ez�rt, �s most sz�zadok boszork�nyhatalma gy�lt fel bennem.
Ebben a pillanatban hangos cs�rg�ssel t�rt�k be az ablakot. K�t korombeli sr�c rep�lt be rajta, megragadt�k a karomat �s a falhoz csaptak. El akart�k vinni Alexandert. Fakar�t sz�rtak a sz�v�be, amit�l teljesen leb�nult. Csak a k�zhiedelemnek volt k�sz�nhet�, hogy az emberek azt hitt�k, a v�mp�rok ett�l meghalnak. A fakar�t�l csup�n leb�nultak, de �n ezt akkor m�g nem tudtam. Ek�zben �n minden er�met �sszeszedve fel�lltam. Szemem vill�mokat sz�rt, hajam �gy lobogott, mintha sz�lvihar tombolna a h�zban, majd lassan a leveg�be emelkedtem.
- Engedj�tek el! – kiab�ltam r� a fi�kra.
- Mi�rt tenn�nk?? – nevettek.
V�laszk�ppen hamuv� �gettem az egyiket a puszta gondolatommal.
- Nos, v�laszthatsz: sz�lsebesen hagyod el a h�zam vagy a bar�tod sors�ra jutsz. Ti�d a d�nt�s.
- Eeel….meeegy…eeek. – dadogta, majd ott h�zott ki, ahol bej�tt.
Leereszkedtem a f�ldre �s Alexanderhez futottam.
- K�rlek ne hagyj el! – k�nnyek potyogtak a szememb�l a takar�ra.
- A… kka…r�t. – ny�gte Alex.
Egy hat�rozott mozdulattal kir�ntottam a mellkas�b�l. Fell�legzett.
- H�la az �gnek! – �leltem �t.
- Nem, h�la neked. – mosolygott r�m.
L�ttam, ahogy begy�gyul a sebe. �mulva n�ztem, majd megsz�laltam:
- Sajn�lom, hogy bajba kevertelek. Egy�ltal�n nem �llt sz�nd�komban. Ha most elm�sz, meg�rtem.
- Elmenni? Sosem hagyn�lak el. F�leg azok ut�n, amit ma tett�l �rtem.
- Semmis�g.
- Megmentetted az �letem. K�sz�n�m. – megcs�kolt.
- Sz�vesen tettem. De sehogy sem tudok r�j�nni, hogy csin�ltam. Olyan voltam, mint egy term�szetf�l�tti l�ny. Lebegtem �s a gondolatommal hamuv� �gettem egy embert.
- Hi�ba, er�s boszork�ny vagy. – mosolygott r�m.
- Akkor sem �rtem, hogy lettem erre k�pes. Apu mondta, hogy nagy er� lakozik bennem, �s gondolom m�g az is r�tett egy lap�ttal, hogy t�ged akartak elvinni, de ez akkor is sok.
- Valaki j�n. – mondta Alex.
�s val�ban. F�l perc m�lva m�r ny�lt is a h�l�szoba ajtaja �s az a valaki rohant a szob�m fel�. Ap�m volt. Hallottam a gondolatait.
- Mi a szent szar volt ez? Nem aj�nlom, hogy baja essen a l�nyomnak, k�l�nben nem �llok j�t magam�rt. – ide�rt �s d�r�mb�lt az ajt�n – Nyisd ki Becky! Mi t�rt�nt?
Kinyitottam az ajt�t.
- J�l vagyok, apu. Nem t�rt�nt semmi baj.
- K�sz�n�m Istenem! – k�nnyebb�lt meg apu.
- Ink�bb a l�ny�nak k�sz�nje. – l�pett el� Alex is.
- H�t te ki vagy? – k�rdezte apu kicsit meglepetten, ugyanis Alex csak egy nadr�got viselt, az inge pedig rajtam volt.
- Alexander Norton vagyok, Rebecca „egyik bar�tja”- ugyanazokat a szavakat haszn�lta, amiket �n, mikor elk�ldtem aput, mert valaminek �pp a k�zep�n voltunk.
- Henry Crowther. – kezet r�ztak.
- De hideg a kezed. – kapta el apu az �v�t.
- Bocs�nat. Rossz a v�rkering�sem.
Alig b�rtam visszafojtani az el�t�r� kuncog�st. K�ztudott ugyanis, hogy a v�mp�roknak nincs v�rkering�s�k. Legink�bb semmi sem m�k�dik �gy a szervezet�kben, ami a mi�nkben. A sz�v�k nem dobog, nem m�k�dnek a bels� szerveik �s m�g sorolhatn�m.
- Mi olyan vicces, Becky? – k�rdezte apu.
- Semmi. Nem l�nyeges. – mondtam komoly fejet tettetve. – Nos, ez hat�sosan �g� volt.
- Ami igaz az igaz. �n most elmegyek. Nagyon �r�ltem Mr. Crowther. Rebecca, holnap tal�lkozunk. – mondta Alex �s el akart indulni, de megfogtam a kez�t.
- V�rj. Apu, elmegy�nk egy kicsit s�t�lni, nem gond?
- Nem dehogy, menjetek csak.
Alexander az ablak fel� indult, de meg�ll�tottam. Mivel tudtam, �gyis mindent hall, eg�sz halkan a leveg�be suttogtam:
- Nem gondolom, hogy az ablakon k�ne t�voznunk. Apu kicsit kiborulna. – k�zben magamra r�ngattam egy nadr�got.
�gy t�nt vette a lapot. Kis�t�ltunk az ajt�n kereszt�l, mint a hagyom�nyos emberek. M�g hallottam apu gondolatait, ahogy �szreveszi a nagy halom hamut:
- Mi ez a sok kosz? Mit csin�ltak ezek itt? Ok�, nem akarom tudni.

                                                         ***

- Teh�t akkor mit jelentsen ez? Nem lehet�nk egy�tt? – k�rdeztem.
- A t�rv�ny szerint nem. V�mp�rok nem j�rhatnak boszork�nyokkal.
- �s te egy�tt akarsz maradni velem, annak ellen�re, hogy boszork�ny vagyok?
- Ez el�g h�lye k�rd�s volt, m�r bocs. Persze, hogy egy�tt akarok. Ha te nem vagy, �n m�r halott vagyok. V�glegesen. – szembe fordult velem, megfogta a kezem �s megcs�kolt.
Hirtelen suhog�sra lettem figyelmes, majd Alexandert elragadta mell�lem valami. Azt�n semmi. Ott �lltam a puszta kell�s k�zep�n, egyed�l, a s�t�tben. T�rdre rogytam �s zokogtam. Nem tudtam, mit tehetn�k �s ez a tehetetlens�g iszony�an elszomor�tott. Csak s�rtam �s s�rtam.